"Minden győzelem közül az első és a legszebb: magunkat legyőzni"

szülőknek

Vannak kamasz gyerekek, akik egész nap, lesötétített szobájukban, a cyber világban élik társasági életüket. Szülőként nehéz lehet ezt látni, de a "miért nem olvasol inkább valamit?", vagy a "csak a buli és az alvás"... sóhajok helyett nehéz alternatívát kínálni...

De hova nyúlhatunk vissza? Sokszor nem csak a nagyszüleink hagyományai, de már a 10 évvel ezelőtti dolgok is kőkorszakinak tűnnek, az akkori értékek, szokások, tevékenységek.

Későmodern társadalmunk talán legnagyobb tehertétele az értékek és hagyományok eltűnése, a közösségek felbomlása és az emberek ebből fakadó, végsőkig feszített létbizonytalansága.

Őseink világképének meghaladásával együtt megszűntek azok a kapaszkodók is, melyek évszázadokon keresztül segítették az embereket eligazodni a világban és megtalálni abban saját, környezetük számára is hasznos helyüket.

Tovább nehezíti, szinte már teljesen ellehetetleníti ezt az útkeresést modern, felgyorsult világunk folyamatos átalakulása.

Ez a fajta bizonytalanság hatványozottan igaz a kamaszokra, akiknek még egy szilárd értékekkel bíró, támogató közösségben is kihívást jelent saját identitásuk megfelelő kiépítése. Most, mikor nincsen számukra egy mindenekfelett álló, meg nem kérdőjelezhető normarendszer, amelyhez igazodva kiépülhetnének pozitív megküzdési stratégiáik, fennáll a veszélye annak, hogy felerősödik köreikben a destruktív ideológiák térnyerése.

A világunkat eluraló elveszettség-érzés azonban egyben lehetőség is. Soha nem volt ekkora esély arra, hogy valódi, demokratikus, nem az erő pozíciójából kommunikáló társadalmi szereplők nevelkedjenek. Sajnos hazánkban az ezt a folyamatot leginkább támogató egyénre szabott pedagógia nem, vagy csak nagyon kis szerephez jut az iskolai oktatásban, ezért is gondoljuk, hogy a Beavatás Táborban alkalmazott pedagógiai módszer nagyban hozzájárulhat a fiatalok énképének fejlesztéséhez, a világban való tájékozódásuk megkönnyítéséhez.